Fodrász, Design,és más érdekes témák!

Minden ami a hajnak kell!

                          Hogyan lettem újra fodrász!!!

Volt főnököm azt mondta egyszer: „Te nem tudsz írni! De azért szeretlek”!

Nem baj, én szeretek írni, ezért döntöttem úgy, hogy leírom „Hogyan lettem újra fodrász”!

Gyermekkoromban azt hittem ezt a szakmát nekem teremtették, nagymamám (szintén fodrász volt) azt mondta, hogy más nem is lehetek és persze addig ügyeskedett, amíg el is érte célját. Fodrász lettem!

Pátyolgatta sorsomat versenyeztetett, neves fodrászoknál taníttatott, okleveleimet büszkén tette ki kis Teleki téri üzletében, nagyon szerettem őt, gyönyörű nő volt, a példaképem!

Évekig dolgoztam vele és keresztapámmal (anyukám testvére) egy kis felfrissülést jelentettem a kis üzletnek és vendégeinek.

Sorsom aztán vidékre sodort nagymamám bánatára. Családom lett és egy gyönyörű kislányom. Akkor már máson törtem a fejem elvégeztem egy nagyon trendi műkörmös tanfolyamot( nem szerettem). Nagymamám meghalt ,nem volt aki visszatereljen álmom felé. A kereskedelem felé kacsingattam. A divatot mindig is szerettem ezért kislányom oviba kerülése után az első budapesti bevásárlóközpontban egy divatmárka üzletben mentem dolgozni, mint eladó. Érdekes volt, élveztem! Később a sors úgy hozta hogy vidéken dolgozzak szintén egy butikban, ezt már kizárólag   azzal a feltétellel nyitották ha én vezetem, áruért megyek és irányítom stb., szinte teljesen szabad kezet kaptam! Így ott ragadtam évekig . Anyukám azt mondta, hogy annyira bezártam magam ebbe a közegbe hogy teljesen letompult az agyam. Igaza volt.Folyt.köv.

 

 

Éltem a kis világomban, és azt hittem az a jó és így rendben van. Nem voltam boldog!

Évek teltek el amikor végre felébredtem! Megismertem életem szerelmét. Hiszem, hogy mindenkinek megvan a párja csak meg kell találni, nekem egy véletlen folytán sikerült (persze ha nem lett volna olyan kitartó, és anyukám nem áll mellém és bátorít, még lehet ma is ott ülnék a kis üzletben boldogtalanul).

Visszakerültem Pestre, egy gyerekkori barátom karolt fel, Ő a volt főnököm, állást ajánlott a saját produceri irodájánál, menedzser volt egy híres Magyar zenekaré. Így lettem PR, marketing és mindenes a cégnél, élveztem nagyon! El sem tudom mondani, hogy mennyi minden történt itt velem, rengeteg embert ismertem meg, sok barátom lett. És a kollégák a leggjobbak voltak, olyanok voltunk mint egy család, nagyon hiányoznak. Főleg Peti, rengeteg jó és rossz dolgot éltünk át együtt , de ez egy másik sztori!

Sajnos 4 év után likviditási gondjai lettek a cégnek ezért lépnem kellett. Na de hogyan tovább?  Rengeteget gondolkodtam mit tegyek hová menjek? Tulajdon képen már mindenhez értettem szinte ami egy produceri iroda feladata sőt! De nem akartam újra valakitől függeni, így hosszas gondolkodás után és hugim unszolására ismét belevágtam a fodrász szakmába.

Hát… ámultam és bámultam mennyit változott a szakma. Én hol voltam eddig? Ezt nem vettem észre?

Elkezdődtek a tanfolyamok, továbbképzések, videó nézések, a kellékek beszerzése… hetekig a hajvágógéppel álmodtam, többet megvettem, lealkudtam, aztán visszavittem, már a család bolondnak nézett. De hát én a legjobbat akartam, persze a legkedvezőbb áron!

Nagyon nehéz volt megvenni olyan dolgokat, amiket nem ismertem!

Festékek! Jézusom hát meg sem bírom tanulni annyi féle és fajta van, ezt ezzel nem lehet keverni, azt azzal nem! Hogy fogom ezt újra megtanulni? Tanfolyam … tanfolyam…magolás…és persze próba a saját hajamon! Kár hogy nem tudom leemelni a fejem sokkal egyszerűbben tudnék gyakorolni !

Az egész család drukkolt értem, nehogy elrontsam az első kuncsaftok haját. Húgom bízik bennem küldi a vendégeket, hál istennek azért egy kis továbbképzés után már jönnek elő a rég belém vert fogások, technikák. folyt.köv.

 

 

 

Minden kezdet nehéz…..Sajnos ezt egyre inkább megtapasztaltam. Már nem úgy van, mint régen volt, hogy annyi vendéged van (tisztelet a kivételnek, vagy a sztárfodrászoknak ) hogy ha 36 órából állna egy nap az is kevés lenne . De nem adtam fel, minden nap időben bejöttem dolgozni, néha ugye hiába, és estig voltam benn. Volt, hogy üres kézzel távoztam, vagy is dolgozni dolgoztam csak hát a barátok, akik segítettek a kezdésben, család stb. ült be inkább a kezem alá. Anyag költségem persze volt és a székpénzt is fizetni kellett. Na de miből?????? Párom nagyon sokat segít és segített, hogy átlendüljek ezen az időszakon. Nem vagyok egy nyugodt típusú ember így több féle dologgal foglalkozom egyszerre a mai napig is. (Ezekről majd később…..)

Szeretném, ha tudnátok, én hiszek abban, hogy elhunyt szeretteink, akik közel álltak hozzánk, vigyáznak ránk és követik sorsunkat. Tudom sokan bolondnak néztek ez miatt, de Én hiszek benne!!!!!

Akiről konkrétan beszélek az a nagymamám. Hiszem, hogy vigyáz rám és terel a jó irányba… ha mégsem akkor én megyek jó felé!

Jaj és nem beszéltem az első vendégemről , egy tündéri asszony.

Felhívott hogy festést szeretne, de tűzvörös a haja és világos barnára fessem. Jézusom …Mindjárt hívtam fodrászom, hogy mit tegyek mivel fessem stb. hát adott tippeket, de magamra maradtam, senki nem mert tanácsot adni nehogy hibás legyen első frizurámnál. Mire ideért vendégem már egy szőkés, rezes szint szeretett volna,hát igen ez ilyen szakma… De jól teljesítettem, azóta állandó vendégem és imádom. Aztán jöttek a vendégek sorban nem mondom, hogy mind tökéletes lett, de senki nem ment el sírva. folyt.köv.

 

Szomorú dologgal kell folytatnom írományom, sajnos keresztapám sok szenvedés után után elhalálozott. Nagyon megviselt, mert én még ereje teljében láttam , nem is mertem bemenni hozzá az első időkben a korházba, de úgy éreztem habár nem tartottuk a kapcsolatot egymással muszály ezt a lépést megtennem. El sem tudom mondani mit éreztem amikor láttam azt az embert akit imádtam és felnéztem rá, romjaiban van a korházi ágyon és szinte árnyéka önmagának . Mindkét lábát amputálták egy hét leforgása alatt.  Ezt már a szervezete nem bírta elviselni és valószínüleg feladta a harcot az életben maradásért. Talán jobb így ez már nem ő volt. Szegény anyukám a kimerülésig ápolta őt, ugyanúgy mint édesapját és édesanyját. Már csak mi vagyunk neki.

Bevallom sokat gondoltam a kis Teleki téri üzletre, hogy mi lesz ezután vele. Hát az lett ,hogy megörököltük a hugommal. Még nem akarunk foglalkozni vele hiszen még szinte fel sem fogtuk ami történt , de a sors megint csak azt mondta legyél fodrász és vigyétek tovább az üzletet ( nagymami). A hugom műkörmös nagyon ügyes, tudom nektek ajánlani!!!! Folyt. köv.